Őszintén, én már néha azt sem tudom ki vagyok.
A 19 évem alatt, már annyiszor, de annyiszor megfogadtam, hogy jó kislány leszek. És mindig ugyanott, a legelején akadtam el, mert nem tudtam( sőt...még most sem tudom) hogyan kell azzá válni.
Igazából azt sem tudom, hogy mi számít jónak, és mi rossznak.
A cigizés, a minden napos ivás az már az ördög kategoriába sorolna? De van rá jó magyarázatom.
Cigi= egyetemre járok....izgulok a vizsgák előtt...ez lenyugtat.
Alkohol= egyetemre járok. De nem is akármilyenbe. Itt szinte megkövetelik tőlem a napi 2-3 pohár bort. Gasztronómiai egyetemmel jár! :)
Pesze, sajnos, nem csak ezek a problémáim. Sajnos néha hajlamos vagyok a bulizást túlzásba vinni, túúúl jól érezni magam. De nem csinálok semmi OLYAN ROSSZAT.
meg persze, ha már a hibáknál tartunk, sajnos sokat veszekszem a szüleimmel, barátaimmal, néha agresszívoskodom, szoktam néha káromkodni is, mindenben benne akarok lenni, stbstbstb.
A kérdés viszont....ezek valóban annyira nagy dolgok? egyiket sem viszem túlzásba, tudok mértéket tartani.
Lányos lány vagyok.
Hiszen nem arról szól az élet, hogy éljünk és élvezzük? :)
Döntöttem.
Úgy sosem fogom élvezni az életet, ha mindig csak azon rágódom, hogyan lehetnék olyan jó, hohy megfeleljek mindenkinek. Nem akarok megfelelni. Feleljenek meg ők nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése